Portrék

Palota Pincéről egyrészt nagyon könnyű, másrészt nehéz írni. Könnyű, mert Magyar Tamás és Egly Márk olyan magával ragadóan tud beszélni a dolgokról, hogy az ember azonnal úgy érzi, része mindannak, amiről szó van. Nehéz viszont, mert hogyan is írhatnánk róluk úgy, hogy csak a borról és a szőlőről legyen szó? A Palota Pince sokkal több ennél! Lesz akinek mind-össze egy szép esti borozást jelent majd, míg másoknak a Püspöki Palota felújított, több száz éves pincéje határozza majd meg az élményt. Megint mások a pince egyik oldalfolyosójában hamaro-san érlelésre kerülő sajtokra lesznek kíváncsiak, vagy esetleg arra a történelminek nyugodtan nevezhető tettre, hogy a Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesület pártolói körének támogatásával a két fiatalember újratelepítette szőlővel a sümegi Várhegyet! Számomra - rögtön elnézést is kérve az olvasótól a személyeskedés miatt - mindezek mellett a Palota Pince jelenti mostantól Seneca római filozófust, a történelem koncentrált jelenlétét és a dinamizmust, ami a felsoroltakat mind egyben tartja. A pincét egyébként a Püspöki Palota alatt még 1999-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt a két fiatalember, először vinotékaként, később már komplett gasztro-turisztikai csomagokat is kínáltak. Mivel borász végzettségűek mindketten, így nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb lesz saját bor is.

Nos a sümegi szőlőhegyről már második éve palackozzák Vesperas nevű fehér-borukat, a kevésbé vájt fülűek kedvéért elmondanánk, a vesperás, latinul Vesperae a szerzetesek közösségben mondott esti zsoltár-imádsága, a magyar népnyelvben a „vecsernye” A már említett gasztronómiai programokban Kalla Richárd ételeihez párosítanak borokat, az estek izgalmas fantázianevekkel vannak megáldva, így bárki bejelentkezhet a Fűszercsokor vagy a Bacchus bűvölete programra, esetleg részt vehet egy új Honfoglalás-ban.A Várhegyen található 2 hektáros fajtagyűjtemény már majd-nem kész van, a szőlők szemmel láthatóan is remekül érzik magukat a területen, ami nem is csoda. Ami az embernek nehezen leküzdhető akadályt jelent, a hihetetlen meredekség és kitettség, az a szőlőnek reggeltől estig tartó napsütést. Igaz, szinte alpinistának kell lenni a megműveléséhez, de láttunk már hasonlót a Mosel völgyében és nem is akármilyen eredményeket lehet így produkálni!Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy felismerték: saját boldogulásuk nagyban függ a borvidék helyzetétől is, és komoly marketingtevékenységet folytatnak a borvidék felvirágoztatásának érdekében. Számukra a többi borász nem konkurenci-át jelent, hanem újabb esélyt arra, hogy a borbarátok fejébe visszakerüljön a Keszthelyi-hegység és környéke, mint a jó borok hazája. A programokhoz persze elengedhetetlen hátteret szolgáltat Sümeg történelmi belvárosa, ami valóságos ékszerdobozként ragyog, de elnézve a két fiatalembert, ők még ezen is tudnak majd csiszolni valamit…

BORIGO MAGAZIN  2009 JÚNIUS ↑

Buzás Gábornak, a csapat harmadik tagjának vallomása szerelméről: 
1983-ban születtem és azóta Sümegen élek. Itt végeztem el a gimnáziumot, majd Zalaegerszegen felsőfokú kereskedelmi végzettséget szereztem. Szőlővel és borral már gyermekként, nagyapám kis szőlőhegyén találkoztam, de nem igazán fogott meg akkor az a világ. Aztán jött a Palota Pince. Az elején mint vendég éreztem a helyben valami különös vonzalmat. Aztán jött a barátság, először Tamással, majd később Márkkal. Nekik köszönhetően aztán jött a szerelem…! Mutattak egy új világot, egy értékrendet, ahol a bor több mint egy ital, a szőlő több mint egy növény. Mindig szerettem a természet csodáit, és valahogy soha nem tudtam magam egy íróasztalnál dolgozva elképzelni. Így már nem is volt kérdés, mikor az első munkahelyemet kerestem: - Én borral szeretnék foglalkozni! Jött is a lehetőség, és a Pincében időközben szerzett kis tapasztalatnak köszönhetően, Balatonfőkajárra kerültem, ahol közel két évet tanulhattam és dolgozhattam Feind Péter mellett, a Feind Borházban. Az ott szerzett gyakorlat és tapasztalat birtokában már bátran és boldogan mondtam igent Márknak, amikor a Palota Pincébe invitált, hogy az eddig létrehozott értékek mellé az én munkámat is hozzáadva tegyünk újakat! Így most már három éve dolgozom a csapatban, és részese vagyok a csodának: Tőkétől a pohárig! >>>

BORIGO MAGAZIN 2010 OKTÓBER →

A képre kattintva olvashatják a cikket.