Történelmi múlt a Vár előtti időkről...

A várostól délre eső Mogyorósdomb területén a kutatás az újkőkorból származó kovakőbányát tárt fel. A várhegy oldalában őskori hamvedret, a település keleti oldalán húzódó szőlőhegyen kőbaltákat és kőeszközöket találtak. A szőlőhegy feletti hegyoldalból bronzeszközök kerültek elő, a Várhegytől északra elterülő kopár domblejtőn, a Haraszt kavicsbányáiban bronzkori sírokat tártak fel, míg a Tapolcára vezető országút két oldalán késő bronzkori telep nyomaira bukkantak. Darnay Kálmán is késő bronzkori települést kutatott fel Sümegtől északra, a szomszédos Csabrendek felé vezető országút két oldalán, a fenyveserdő és a Marcal mocsarai között húzódó térségben.

A bronzkor népeit i.e. 400 körül váltották fel ezen a vidéken a nyugatról előrenyomuló kelták. I.e. II. századtól kezdve az egyre erősebb római hatás alá kerülő keltákat időszámításunk kezdete körül hódították meg a rómaiak majd i.e. 12 és 9 között megszállták a mai Dunántúlt és Pannónia néven római provinciává szervezték.

A tanyarendszerre emlékeztető kelta településhálózatot meghagyták, közéjük azonban betelepültek a hódítók. Ilyen gazdag római földbirtokos vidéki lakóhelye lehetett az Ádám Iván által feltárt erődített villa, bár egyesek szerint a Marcal mocsarain átvezető utat védő katonai erődítmény, castellum volt.

Sümegtől nyugatra, az elpusztult Berki-malom környékén számos római kori tégla-, tető- és cserépedény-töredék tanúsága szerint a telep élete a római uralom teljes időszakát felöleli. A 19. század végén erődített római Castrum és egy háromhajós templom maradványait tárták fel. Északkeleti határban fekvő Új-hegyen késő római kori bronz karpereceket, az Ilona-major közelében Darnay Kálmán egy római sírban római pénzérméket, fibula-töredékeket, bronz csatokat, kora- és késő római kori edényeket tárt fel. Forrókút közelében római villa nyomaira bukkantak.