Sümegről napjainkban...

Minden városnak saját hangulata, egyénisége van. Általában férfias vagy nőies hangulatokról beszélünk, annak megfelelően, hogy a város befogadó-e vagy inkább irányító. Sümeg azon ritka és különös települések közé tartozik, ahol mindkét princípium egy időben és egyforma erővel van jelen, akár egy jó házasságban. A várhegy magasodó orma tájékozódó pont az egész vidéken. Olyan, mint egy szigorú, gondoskodó, védelmet nyújtó apa, aki törvényt is ad szeretteinek. Nem is nagyon tudtak erővel szembeszállni vele – csupán fondorlattal, ahogyan annak idején Sámsonnal tette azt a filiszteus Delila. A mi történetünkben Mária Teréziának szólíthattuk volna őfelségét, a nőt. A palástban őrt álló várhegy mellett s oltalmazó közelségében épült a város. Ha utcáin járunk, akkor nem szabadulhatunk azon finom részletek hatása alól, melyet egy-egy díszes oromzat, kapualj vagy benyíló kínál. Örömmel felejtjük tekintetünket bájos részletein, a néhány megmaradt kerékvetőn vagy a főutca kockakövein. Nem véletlen ez, hiszen az óvoda, az egykor jobb napokat látott kórházépület vagy az iskola épületének alapköveit az a Kompanik Zsófia  asszony rakta le, akinek Sümeg oly sokat köszönhet. A város központjában az egykori Polgári kör kávéháza előtt álló Ramassetter szobor pedig olybá  tűnik, mint egy medalion a szépasszony kebelén. Nem felejthetjük el az épületek csodálata közben a harmadik princípiumot sem, az egyház meghatározó jelenlétét. Padányi Biró Márton püspök nyári rezidenciája, a Ferences templom és klastrom vagy a Maulbertsch által festett plébánia templom – a szerényen, de határozottan teret követelő evangélikus templommal együtt a metafizikai, a hétköznapi életen túli értékekre irányítják figyelmünket. (Zöldy Pál)

A település és a fölötte magányos sziklabércen álló vár története szorosan összetartozik. A XIII. század közepe táján építtette Széchy II. Pál veszprémi püspök a fontos utak keresztezési pontját jól ellenőrizhető várhegyen, környező birtokainak védelmére. 1552-ben a törökök elfoglalták a veszprémi püspöki várat és ettől kezdve a XVIII. Századig a püspökség székhelye a sümegi várban volt. Évszázadokon át erősítették, bővítették, hogy ellenállhasson az ozmán rohamának. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején hadműveleti központ volt. 1709-ben osztrák csapatok szállták meg a várat. 1713-ban a kivonuló császári őrség felgyújtotta és felrobbantotta. Ezután az időjárás pusztította a tető nélküli falakat. A vár feltárása és helyreállítása 1954-ben kezdődött és 1964-ig tartott. 1987 óta bérbe adták és vállalkozás tartja rendben és üzemelteti.

A várba vezető út a város mögötti hegyoldal aljából indul, a barokk, egykor püspöki váristálló közeléből.

Sümeg főútvonala a Kossuth Lajos utca, melyen végigsétálva több, a 19. század második felének romantikus, eklektikus stílusát tükröző műemlék épületek láthatók. Jelentős a barokk külsejű plébániatemplom (1756), melynek belsejét freskók díszítik, ezeket Franz Anton Maulbertsch osztrák festő 1757-58-ban készítette. A téren látható még Ramassetter Vince (1806-1876) kékfestőmester, Sümeg nagy mecénásának szülőháza.

A várhegy tövében terül el a város történelmi szempontból másik értékes része, a Szent István tér. Jellegzetes épülete a Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő szülőháza, ma emlékmúzeum, valamint az 1653-ban felszentelt Ferences templom (művészi faragású barokk oltára és berendezése a XVIII. század közepéről való). A barokk kort idézi a tér jobb oldalán húzódó kúriasor, egykori táblabíró-házak. Bal oldalon a Püspöki Palota (Padányi Biró Márton emeltette 1745-1753 között), oldalában a Palota Pincével (1499-ben ifj. Vitéz János veszprémi püspök rakta le alapjait), mai állapotában 1999 óta üzemel. Kapuzata mindkét oldalát egy-egy Atlasz tartja. A címeres erkély, a festői tetőszobrok, a pilléres kapualj és az oszlopos udvar: barokk építészeti remekek. Ma időszaki kiállításokat tartanak benne. A Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesület itt rendezi meg évről-évre a Szent Jakab Napok-at.

Műemlékek közül érdemes megtekinteni még a temetőben álló kis kápolnát és a közelében levő Kisfaludy Sándor költőnek és feleségének, Szegedy Rózának carrarai márványból faragott síremlékét.